Az a fene nagy köd

Próbáltam változtatni, eltüntetni az írásokat, szétszedni a témákat, kértem a blog.hu-s srácokat, hogy segítsenek, de elsikkadt a kérésem. Volt egyszer egy kedves kommentelőm, aki azt kívánta, hogy majd egyszer megdöglik a blogom és akkor nekem is rossz lesz. Vagy fordítva, ha nekem is rossz lesz, akkor vége lesz a blognak. Valami ilyesmi. Jókivánságból akadt egynéhány a pár év alatt, amíg ezt a blog futott, de ez a komment megmaradt a fejemben, mert elgondolkodtam, meddig fogom folytatni. Írni szeretek és azt hiszem tudok is, van témám is, de a keret, a blog.hu nem fért rám. Legutoljára kreáltam három blogot, hogy tematizáljam a tartalmat, de sikertelenül. 

Most egy új ötletem van. Bár a mostani lépésem egyik kiváltója a kommentek és a kommentelők szűrése, úgy döntöttem, szembe megyek az árral. Olyan helyre költözöm ahol aztán feltételezhetően csőstül jönnek majd a beszólások. Cserébe viszont nem fogok reagálni, hanem felkészülten le se fütyülöm ezeket a kommenteket. De hátha találok hasonszőrűeket.

És lesz egy olyan oldal is, ahonnan távol fogom tartani a magyar témákat. Ahol továbbra is lehet majd irkálni gyerekekről, angliai életről, és családról.

Az eltelt idő alatt, hogy nem is írtam, nem is reagáltam, szép lassan elfogytak az olvasók a blogról. Ezért nem is kell azzal fáradoznom, hogy meghagyjam, merre mentem tovább. Más helyeken, más nevek alatt talán megtaláltok, ha más nem a stílus alapján. Ha nem, nem. So long. És arrivederci :)

Azt írja a honfias sajtó, hogy nem oda buda, az nem úgy van, a TEK-es arcok igenis jó fejek, és ha hívják őket, menni kell. És, hogy ez semmi kapcsolatban nincs az előbbeni hülyeségekkel, játékfegyveresdivel, rég elhalt fickó felkérdezésével, estébé.

Először is van kapcsolat. Lévén ugyanaz a csapat követte el mindezen nevetséges tévedéseket, nem lehet azt mondani, hogy ugyan már, kezeljük az egyiket elkülönítve.

Képzeljük el, hogy ugyanez a csapat egy olyan éles helyzettel találja magát szemközt, ami tényleg kihívásokkal teli. Rögtöni döntéseket követel a végrehajtóktól és közben vigyázni kell az ártatlanokra is. Ez kimondva talán "szépen" megoldható feladat, de azt is tudjuk, hogy a harc hevében bármi megtörténhet még a nagyon profi kommandósokkal is, van példa a történelemben. Szerintem nem vagyok egyedül, aki azt mondja, hogy ilyen előzmények után elképzelhetőnek tartom, hogy amire ezeket a fiúkat ráengedi a Hajdú úr, ott fület farkat behúzva, lapos kúszásban meneküljön még a szomszéd néni is, mert kap a pofájába, legfeljebb utána megmagyarázzák. Ha úgy tetszik - és ha már szereztek maguknak egy repcsit gyakorolni - egy repteres, túszmentős, éles bevetés után a repülőgépet le kell selejtezni, a túszejtők mellett még áldozatul esik pár tíz másik ártatlan ember is. És utána jönnek a magyarázatok, hogy ezt így lehetett, és a dolog rákfenéje az, hogy soha, senki nem tudja majd, hogy mi történhetett volna egy professzionális csapat esetén.

Tetszik érteni? Kedves Hajdú Úr?

A bizalom egy olyan dolog, hogy csak egyszer lehet elveszteni. A maga szereplése olyasmi, hogy az ember nem szívesen hívja magukat, mert balfaszok. Vannak olyan dolgok az életben, amivel nem játszunk. Például normális ember a közelébe nem megy olyan gyerekülésnek, amiről rossz review-k születtek. Nem ad olyan sisakot a gyerek fejére, amelyiknek nem látszik elég erősnek a fejvédő része. És nem küldi magukat az egyetemre, sok-sok fiatal közé. Van, amivel nem játszunk.

Éles lőszerrel töltött fegyverekkel mászkáló faszik mindegyike meg kell üssön egy olyan szintet, amit az emberek megnyugtatónak tartanak. Ezeknek a srácoknak a főnöke pedig legyen már profi. A TEK minden, csak nem megnyugtató és nem profi. Ha tetszik érteni.

Szerintem az elvakult narancssárga szurkolótáboron kívül már mindenki látja, hogy a jelenlegi kormányzó erő az egy végtelenül inkompetens csapat vagy mondjam úgy, balfasz bagázs. Az elmúlt időszak egyre fokozódó ütemű elbaltázásai, a nyilvánvaló hülyeségek mind egyfelé mutatnak, miszerint ezek az emberek nem tudnak felnőni a feladathoz, képtelenek megbirkózni a problémákkal, és a nagyon nyilvánvaló prioritásaik a választási vereség minimalizálása illetve a hatalom valamiképpeni megtartása irányába mutatnak. Magyarán kb eddig látnak.

Ez egyrészt szépen mutatja, hogy miért is lenne jó dolog a képviselők visszahívása. Nincs kétségem, hogy az időközben mutatott teljesítmény alapján a Fidesz képviselőinek fele már otthon csücsülne, ezáltal a legendás kétharmad a béka segge alól diktálhatna. Tessék arra szavazni, ezt kérni, követelni, hogy a képviselőket lehessen visszahívni és hogy ne legyen listás szavazás! Ne szavazzatok arra, aki ezt nem támogatja!

Másrészt mostanában elég sok olyan volt fideszes megszólaló vált csapást és áll a kritikusok táborába - még ha baloldaliak sosem lesznek, szal nem összekeverni - akiknek elegük van ebből a handabandázásból. Fideszes kormánymegbízott is van köztük, tehát a Fidesz saját emberei kezdik belátni, hogy ez a hullámvasút a roncstelepen fog végződni. Az egyetlen sínen tartó erő jelenleg a Fidesz sajátságos diktatórikus rendszere, ahol Orbán az alfa és az omega, megkerülésére nincs mód. 

De ez is csak úgy fog végződni, mint a Bégum ötszáz milliója. Amíg a központból érkeznek a rendeletek, addig munkálkodik a test, de ahogy az agy megszűnik múködni, a szervezet szépen szétfoszlik. Vagy, hogy egy másik példával éljek, és politikai vonalon, Gyurcsány balfaszkodása miatti ellenszavazók elbuktatták Gyurcsányt, aki maga alá temette az MSZP-t is. Most ugyanez következhet Orbánnal, aki így remélhetőleg kinyírja a szeretett Fideszét is. 

Ami azért jó, mert ennek a két monolitikus párt sírján felemelkedhet egy új erő. De könyörgöm, addig ne szavazzatok senkire, amíg nem garantálja a képviselők visszahívhatóságáról szóló törvényt!

Érthető, nem kell dumálni. Hívták a rendőröket, hogy egy ijedt női kémika látott egy pisztolyt a nagyelőadóban. Érted, egy kölyök, másodikos, lehet vagy 19 éves is akár, csak úgy besétál, és kicsap az asztalra egy pisztolyt, hogy pukkan, majd a lézerkarddal ellátott dzsudogijában leül hallgatni az előadást. Ezt nem lehet mérlegelni, menni kell. Mert, mi van, ha. Láttunk már ilyet, és nem csak ám az amcsiknál, ahol a hülye gyerekek egymásra lövöldöznek, hanem még nálunk is, Pécsen, meg a SÁbel.

Nem lehet mérlegelni. 

Nem is kell. Ki kellene rúgni a fenébe ezt a Hajdút, mert már régen túlélte a maga hasznosságát. Oké, ott őrködött Orbán háza előtt, cserébe adtak neki játszóteret, de az isten áldja meg ezeket, senki nem látja mekkora egy béna, überf.. nak adtak egy élesfegyveres kommandót? 

Várom, hogy ki lesz az első áldozata ennek a barom komédiának. Ááá, fenét, meg van az régen. Mi vagyunk, az egész ország.

Hadd ne menjek bele, akit érdekel, úgyis hallott róla már, hogy a lefejezős baltás gyilkos azeri katonát elengedte némi aprópénzért a magyar kormány és ezért van magyarázkodnivalója mindenfelé. Ez a történet elsőfokú értelmezése, a legfelső szint, ezt megérteni nem kell félnetek jó lesz.

A miért úgy, ahogy kérdése egy másik síkon jelenik meg. Márpedig abban a köntösben, hogy miért nem lehet ezt a dolgot az abszolút igazság talaján állva nézni, miért kell politikai nekibuzdultság függvényében dimenzionálni, újraértelmezni a történést. 

Van egy embertípus, akit különösképp ki nem állhatok. Jellemzően valami humán szakot végzett illető, tipikusan férfi, aki valami elcseszett logikátlansággal véd egy védhetetlen véleményt, néha hozzáteszi álszentül, hogy ördögügyvédje, mintha ez bármit is mentene a balfaszságából, amikor világosan bemutatja a világnak, hogy annyira életképtelen, hogy egy elfogadható logikai láncot képtelen felállítani, de arcvesztésmentés okán akkor is erőlködik és bebizonyítja. Magának legalábbis. Ilyen ember van a szélesebb családban, szóval közelről van alkalmam elszenvedni a tapasztalást, de találkoztam ilyennel szociológus, levéltáros, testnevelő-magyar szakos tanár vonalon egyaránt.

A kettő között az a kapcsolat, hogy ilyen belső meggyőződéssel, de értelemmel és logikával nem bíró embereket vélek felfedezni most a vita szakadékának két partján.

Azt a részét ugye nem nehéz belátni, hogy aki azt mondja a kamerába bele, hogy kérem, mi az ilyen meg olyan kiadatási izé alapján, amikor az izé kérte, hogy mehessen haza, akkor mi eljártunk és fogalmunk nem volt, hogy akkor otthon őtet majd virággal és kegyelmi izével fogadják és hogy ezt a szomszédok nem fogják örömmel fogadni és nézd, hát nem irkálnak a magyar konzulátus falára ilyeneket, hogy. Nos, ez a vélemény egy inkompetens barom, egy külpolitikailag képzetlen ejtőernyős pártpolitikus véleménye, akit nyíltan szembe kell röhögni. Egy olyan párt aki egy ilyet küld ki nyilatkozni, hát az olyan párt másnap egy normális országban megköveti a választóit, hogy ne tűnjön úgy, mintha mindenki abból a pártból ilyen szinten lenne. S hogy ez nem történik meg, mutatja, hogy tényleg, abban a pártban mindenki ilyen, vagy rosszabb. S hogy ez nem csapja ki a biztosítékot a választóknál, az meg a magyar választók kritikája.

De nézzük a másik oldalt. Ahol is leszedik a keresztvizet a kormányról, farizeusnak kiáltják ki mindannyiukat és hányják a keresztet, hogy bezzeg. Bezzeg ők ilyet nem csinálnának. Sohase. És tényleg, nem adtak soha ki senki örménygyilkost azeriának, igazuk van. De ez a mindent relativizáló, mindent pártpolitikai éllel kérdező hang lenne az igazi ellensúly? Mert amúgy ez épp annyira tudja fékezni a rendszert, ahogy nemrég feldobták az ötletet is, hogy inkább ne is menjünk választani Gézám. Balliberália. Magyar értelemben.

Egy sztori, ahol megint látható a magyar módi, hogy van a magyar 'A' tábor, illetve a magyar 'B' tábor és valahol a messzeségben a világ. Ámul.

Dömping van az iskolakezdés megpróbáltatásait leíró cikkekből. Hogy mennyi és milyen drága izét kell beszerezni sok-sok sorban állás, unott pofájú vagy épp a vevőket a halálba kívánó (vö: legéppuskázás halomba) eladókkal való hadakozás után (ami szintén érdekes topik). A szülők által feleslegesnek gondolt és ezért felesleges pénzkidobásnak aposztrofált iskolaszerek kötelező beszerzése, amit ennek ellenére azért senki nem mulaszt el megvenni, nehogy a tanerő beszóljon. Aztán az osztálypénz, hogy beszedjék, ne szedjék be, mennyi legyen, ki kezelje, legyen-e elszámolás. És toppingnak az iskolaköpeny, legyen vagy ne legyen vitája.

Biztosan a magyarországi magyarok is érzik, lehetetlen elmenni ennek az egésznek az abszurditása mellett. Ez, kérem szépen, egy baromság. Kezdem meggondolni magam a tutiság megmondása kérdésében, mert ahol ilyen nyilvánvaló hülyeség megy nyílt színen és a társadalom hallgatólagosan elfogadja - lévén nem töri ki a nyakát a felelősöknek - ott azért már mégis csak meg kell szólalni az okosabbnak.

Na, tudom, pofám befogom, nyugaton könnyű, de elmondom az én megterhelő iskolakezdésemet. Jövő héten kezdődik az iskola. Ma péntek van, úgyhogy délben, amikor a kisebbik alszik, a nagyobbik fióka végigpróbálja az iskolai egyenruha tavalyról megmaradt darabjait, hogy mi marad, mit kell pótolni, mert kinőtte vagy elrongyolta. És akkor nekünk is lesz listánk, hogy mit kell megvenni a sulikezdésre, amivel elmegyünk a Tescóba, ahol nagy leárazásokban, dömping árakon nyomatják az iskolai egyenruhához való olcsó cuccokat, bevásárolunk valami 20-30 font értékben, és készen is vagyunk.

Az iskolaköpeny vagy nem iskolaköpeny vitában a mi szavaztunk az egyenruháé. Nem az egyenlőség miatt, fenét, hanem a praktikussága! A gyerek majd minden nap koszosan jön haza, majd minden nap cserélni kell mindent, mehet a mosásba, és ezek az olcsó darabok épp megfelelnek erre. Főleg mert nő is, így a csere nem csak az elhasználódásból jön. Másik nagy előnye, hogy egyetlen reggel sem kell azon gondolkodni, hogy miben megy a gyerek suliba. Csak kiveszed a sulis pólók, pulcsik, nadrágok, zoknik halmazából a tetején lévőt, és kész. És, bár ez már ízlés kérdése, de a srácok ebben az egyen szerkóban sokkal jobban mutatnak a suliudvaron, mint bármely magyar iskola tiritarka serege. 

Iskolatáskára sincs gondunk, tavaly sulikezdéskor vettünk neki 3 fontért egy vékony, vacak, csak kézben hordható, egy vékonyka füzet befogadásánál többre nem hivatott táskát, ez még mindig tart, és ahogy nézem, kitart hatodik végéig, amikor is megyünk más iskolába. A tornacuccnak is van ugyanilyen egyen, kétfontos vacak, elnyűhetetlen zsákja. Abban egy egyen tornaruha, a cipő lehet szabadon választott. Tankönyv, füzet, ceruza, számolókorong, dobókocka, miazanyjakínja sem kell, az iskola biztosít mindent, de mindez bennmarad a suli falai között, nem jönnek haza, csak év végén, amikor is egy vastag lefűzött dossziéban átadják a gyerek egész éves munkáját tartalmazó lapokat. 

Ha amúgy megkeseredett, az életbe belefeszült magyarországi magyar lennék, talán még le is állnék vitázni, hogy most akkor köpeny vagy nem köpeny, és, hogy kell-e számolókorong vagy sem, és, hogy kell-e megvenni mindenkinek, minden évben ugyanazt a tankönyvet. De őszintén szólva, érthetetlen, hogy ostoba, inkompetens ökrök miatt egy egész ország kínlódik. Ez nem egy megváltoztathatatlan rendszer, ez csak elhatározás kérdése. Hogy mégse tűnjek annyira idealistának, tudom én, társadalmi tehetetlenség, pénztelenség, politikai akarat hiánya, satöbbi. Viszont a magyar módit bármely más, általam ismert ország iskolakezdési gyakorlata mellé állítva rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy nem Matolcsy az egyetlen nem-ortodoxikus varázslónk, és, hogy egy nyugat-európai család nem csak, hogy több pénzt keres, de az életét sem nyomorítják felesleges baromságokkal.