Az a fene nagy köd

Magyar dolgok külföldről nézve.

Hadd ne menjek bele, akit érdekel, úgyis hallott róla már, hogy a lefejezős baltás gyilkos azeri katonát elengedte némi aprópénzért a magyar kormány és ezért van magyarázkodnivalója mindenfelé. Ez a történet elsőfokú értelmezése, a legfelső szint, ezt megérteni nem kell félnetek jó lesz.

A miért úgy, ahogy kérdése egy másik síkon jelenik meg. Márpedig abban a köntösben, hogy miért nem lehet ezt a dolgot az abszolút igazság talaján állva nézni, miért kell politikai nekibuzdultság függvényében dimenzionálni, újraértelmezni a történést. 

Van egy embertípus, akit különösképp ki nem állhatok. Jellemzően valami humán szakot végzett illető, tipikusan férfi, aki valami elcseszett logikátlansággal véd egy védhetetlen véleményt, néha hozzáteszi álszentül, hogy ördögügyvédje, mintha ez bármit is mentene a balfaszságából, amikor világosan bemutatja a világnak, hogy annyira életképtelen, hogy egy elfogadható logikai láncot képtelen felállítani, de arcvesztésmentés okán akkor is erőlködik és bebizonyítja. Magának legalábbis. Ilyen ember van a szélesebb családban, szóval közelről van alkalmam elszenvedni a tapasztalást, de találkoztam ilyennel szociológus, levéltáros, testnevelő-magyar szakos tanár vonalon egyaránt.

A kettő között az a kapcsolat, hogy ilyen belső meggyőződéssel, de értelemmel és logikával nem bíró embereket vélek felfedezni most a vita szakadékának két partján.

Azt a részét ugye nem nehéz belátni, hogy aki azt mondja a kamerába bele, hogy kérem, mi az ilyen meg olyan kiadatási izé alapján, amikor az izé kérte, hogy mehessen haza, akkor mi eljártunk és fogalmunk nem volt, hogy akkor otthon őtet majd virággal és kegyelmi izével fogadják és hogy ezt a szomszédok nem fogják örömmel fogadni és nézd, hát nem irkálnak a magyar konzulátus falára ilyeneket, hogy. Nos, ez a vélemény egy inkompetens barom, egy külpolitikailag képzetlen ejtőernyős pártpolitikus véleménye, akit nyíltan szembe kell röhögni. Egy olyan párt aki egy ilyet küld ki nyilatkozni, hát az olyan párt másnap egy normális országban megköveti a választóit, hogy ne tűnjön úgy, mintha mindenki abból a pártból ilyen szinten lenne. S hogy ez nem történik meg, mutatja, hogy tényleg, abban a pártban mindenki ilyen, vagy rosszabb. S hogy ez nem csapja ki a biztosítékot a választóknál, az meg a magyar választók kritikája.

De nézzük a másik oldalt. Ahol is leszedik a keresztvizet a kormányról, farizeusnak kiáltják ki mindannyiukat és hányják a keresztet, hogy bezzeg. Bezzeg ők ilyet nem csinálnának. Sohase. És tényleg, nem adtak soha ki senki örménygyilkost azeriának, igazuk van. De ez a mindent relativizáló, mindent pártpolitikai éllel kérdező hang lenne az igazi ellensúly? Mert amúgy ez épp annyira tudja fékezni a rendszert, ahogy nemrég feldobták az ötletet is, hogy inkább ne is menjünk választani Gézám. Balliberália. Magyar értelemben.

Egy sztori, ahol megint látható a magyar módi, hogy van a magyar 'A' tábor, illetve a magyar 'B' tábor és valahol a messzeségben a világ. Ámul.

Címkék: magyar

komment

süti beállítások módosítása