Dömping van az iskolakezdés megpróbáltatásait leíró cikkekből. Hogy mennyi és milyen drága izét kell beszerezni sok-sok sorban állás, unott pofájú vagy épp a vevőket a halálba kívánó (vö: legéppuskázás halomba) eladókkal való hadakozás után (ami szintén érdekes topik). A szülők által feleslegesnek gondolt és ezért felesleges pénzkidobásnak aposztrofált iskolaszerek kötelező beszerzése, amit ennek ellenére azért senki nem mulaszt el megvenni, nehogy a tanerő beszóljon. Aztán az osztálypénz, hogy beszedjék, ne szedjék be, mennyi legyen, ki kezelje, legyen-e elszámolás. És toppingnak az iskolaköpeny, legyen vagy ne legyen vitája.
Biztosan a magyarországi magyarok is érzik, lehetetlen elmenni ennek az egésznek az abszurditása mellett. Ez, kérem szépen, egy baromság. Kezdem meggondolni magam a tutiság megmondása kérdésében, mert ahol ilyen nyilvánvaló hülyeség megy nyílt színen és a társadalom hallgatólagosan elfogadja - lévén nem töri ki a nyakát a felelősöknek - ott azért már mégis csak meg kell szólalni az okosabbnak.
Na, tudom, pofám befogom, nyugaton könnyű, de elmondom az én megterhelő iskolakezdésemet. Jövő héten kezdődik az iskola. Ma péntek van, úgyhogy délben, amikor a kisebbik alszik, a nagyobbik fióka végigpróbálja az iskolai egyenruha tavalyról megmaradt darabjait, hogy mi marad, mit kell pótolni, mert kinőtte vagy elrongyolta. És akkor nekünk is lesz listánk, hogy mit kell megvenni a sulikezdésre, amivel elmegyünk a Tescóba, ahol nagy leárazásokban, dömping árakon nyomatják az iskolai egyenruhához való olcsó cuccokat, bevásárolunk valami 20-30 font értékben, és készen is vagyunk.
Az iskolaköpeny vagy nem iskolaköpeny vitában a mi szavaztunk az egyenruháé. Nem az egyenlőség miatt, fenét, hanem a praktikussága! A gyerek majd minden nap koszosan jön haza, majd minden nap cserélni kell mindent, mehet a mosásba, és ezek az olcsó darabok épp megfelelnek erre. Főleg mert nő is, így a csere nem csak az elhasználódásból jön. Másik nagy előnye, hogy egyetlen reggel sem kell azon gondolkodni, hogy miben megy a gyerek suliba. Csak kiveszed a sulis pólók, pulcsik, nadrágok, zoknik halmazából a tetején lévőt, és kész. És, bár ez már ízlés kérdése, de a srácok ebben az egyen szerkóban sokkal jobban mutatnak a suliudvaron, mint bármely magyar iskola tiritarka serege.
Iskolatáskára sincs gondunk, tavaly sulikezdéskor vettünk neki 3 fontért egy vékony, vacak, csak kézben hordható, egy vékonyka füzet befogadásánál többre nem hivatott táskát, ez még mindig tart, és ahogy nézem, kitart hatodik végéig, amikor is megyünk más iskolába. A tornacuccnak is van ugyanilyen egyen, kétfontos vacak, elnyűhetetlen zsákja. Abban egy egyen tornaruha, a cipő lehet szabadon választott. Tankönyv, füzet, ceruza, számolókorong, dobókocka, miazanyjakínja sem kell, az iskola biztosít mindent, de mindez bennmarad a suli falai között, nem jönnek haza, csak év végén, amikor is egy vastag lefűzött dossziéban átadják a gyerek egész éves munkáját tartalmazó lapokat.
Ha amúgy megkeseredett, az életbe belefeszült magyarországi magyar lennék, talán még le is állnék vitázni, hogy most akkor köpeny vagy nem köpeny, és, hogy kell-e számolókorong vagy sem, és, hogy kell-e megvenni mindenkinek, minden évben ugyanazt a tankönyvet. De őszintén szólva, érthetetlen, hogy ostoba, inkompetens ökrök miatt egy egész ország kínlódik. Ez nem egy megváltoztathatatlan rendszer, ez csak elhatározás kérdése. Hogy mégse tűnjek annyira idealistának, tudom én, társadalmi tehetetlenség, pénztelenség, politikai akarat hiánya, satöbbi. Viszont a magyar módit bármely más, általam ismert ország iskolakezdési gyakorlata mellé állítva rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy nem Matolcsy az egyetlen nem-ortodoxikus varázslónk, és, hogy egy nyugat-európai család nem csak, hogy több pénzt keres, de az életét sem nyomorítják felesleges baromságokkal.
